Szépen lassan Én is elérem a harmincasok világát, mely egy kicsit megrémít.
Tegnap belenéztem a tükörbe és rémísztő szarkalábakat vettem észre :-))), persze lehet, hogy ez a kevés pihenésnek tudható be, hiszen a hét végén esküvői partyn vettünk részt az én kis férjurammal.
Ma reggel a kislányomra néztem és megrémültem, hogy milyen nagy már ez a lány. Tényleg öregszem!
Tulajdonképpen örülök, mert az eddigi életemben nagyon sokfélét csináltam: iskola, sport: úszás, futás, rally, házasság, lakás, gyermek, jómunka, rosszmunka.... Mindenben volt részem és remélem lesz is még 60-70 évig.
Kislányom kb.1 hónappal ezelőtt egy kis falu, kis templomába betérve, letérdelve egy imát mormolt el. Kijött a templomkapun és azt mondta: "Anyu Apu! Most már nem kell félnetek, már én sem félek. Ti, sosem fogtok meghalni, most beszéltem meg. De tényleg!".
Hát kell ennél több? Véleményem szerint ez bőven elég, ha 30, ha nem.