Eltűntem

Tudom, tudom, nagyon eltűntem.
Kicsit lusta voltam írogatni és őszintén bevallom kedvem és időm sem nagyon volt.
Talán majd most, újra.

Ami eddig történt:
Elvesztettem a munkahelyem (gazdasági okokra hivatkozván elküldtek), ez van :-(. Lázasan munkahely keresés. Másfél-két hónap után lett is. Eddig meg vagyok elégedve, a légkör nagyon jó, a fizetés elviselhető, kicsit az idővel sakkoznom kell, de megoldható ez is.

Kispörgős elkezdte az iskolát! Hát ez elég nagy falat számunkra, nagy volt az izgalom és még mindig tart :-)

Az osztály szerintem nagyon szuper lesz, nagyon aranyos gyerekek vannak és a tanárnéni is tündéri.

Tegnap délután jöttünk ki együtt az iskola kapuján és arra lettem figyelmes, hogy már harmadszorra hallom, hogy "Szia Csenge! Szia Csenge! Csenge Szia!" nézem, hogy ki köszönget ennyit és oldalra pillantva látom, hogy Kispörgős integet a távolban elhaladó lányoknak. Később kiderült, hogy az egyik 2.-os, a másik 3.-os és a harmadik egy  5.-es lány volt.
Kérdem én 1 hét után, honnan ismeri őket??????
A válasz egyszerű: " A barátnőim! :-DDDDD


Tegnap megvolt az első szolfézs és az első Fife (Fuvola kicsiknek való példánya) óránk is. Éjszaka álmában is fújta a Fifeot, mert úgy fütyült, mint egy gőzmozdony.

Hétfőn nekem megvolt életem első SZMK gyűlése. Feledhetetlen volt. :-DD

FérjemUram belevágott a vendéglátásba, a borok világába, így a nyár folyamán egész sok minden történt a kis életünkbe, mely remélem egy kicsit helyreráz bennünket minden értelemben.

Egyenlőre ennyi jut eszembe, legközelebb is írok.

IX. Janikovszky Éva meseíró pályázat

El kell árulnom nektek, hogy Kispőrgős indul az idén is meghirdetett "Meseíró pályázaton".

Csak Nektek, Csak itt, Csak most közzéteszem a művet, mely az elmúlt napokban készült el véglegesen. (egy hónapja írjuk, minden héten egy kicsit hozzátéve)

Hát akkor íme:

A királykisasszony elveszett kiscicája

 Írta: Nagy Csenge Gyöngyvér

Életkora: 6 év

2012. április 30.

IX. Janikovszky Éva meseíró pályázat

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek királyság. Abban élt egy király, egy királyné és egy királykisasszony. A kerek királyság szomszédságában, aranyhíddal összekötve volt egy gömbölyű királyság, amelyben szintén élt egy király, egy királyné és egy királyfi.

A kerek királyság királykisasszonyát úgy hívták: Liáná, a gömbölyű királyság királyfiját úgy hívták: Nimród. 

Liáná királykisasszony és Nimród királyfi kicsi koruk óta nagyon jó barátok voltak. Mindig együtt játszottak, sohasem veszekedtek.

Telt múlt az idő és Liáná királylánynak elérkezett a hatodik születésnapja.

A királyné nagy meglepetést szeretett volna szerezni egyetlen gyermeke születésnapjára, ezért hát útra kelt inasával a hintóján, hogy meglelje a neki szánt különleges ajándékot. 

Mentek, mentek, a hosszú úton a királyné és az inasa. Mikor már nagyon elfáradtak, rátaláltak az erdőszélen egy kiskunyhóra, amiben lakozott egy öregasszony. A kiskunyhó udvarán meglátott a királyné egy kiscicát, nagyon megtetszett neki ez a cica. Így hát az öregasszonynak adott egy zsák aranyat a kiscicáért.

A királyné, ahogy ölbe vette a cicát, az azonnal eltűnt, mert bőrszínűvé változott. A királyné nagyon elcsodálkozott és megtudta, hogy ez a cica, amit vásárolt az öregasszonytól, egy varázscica volt, mert az öregasszony egy jóboszorkány volt, aki nagyon szerette a királynét és így akart neki örömöt szerezni.

A királyné hazavitte a kiscicát és átadta a lányának, Liáná királykisasszonynak. Liáná nagyon megörült a különleges meglepetésnek. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltak a kiscicával.

Szép lassan felcseperedett Liáná, felnőtté vált, sokat játszott a kiscicával és a szomszéd királyságból Nimród királyfival. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy nagyon kedvelte Nimród királyfit, mert szép, daliás legény volt ez a Nimród.

Egyszer elment bújócskázni Liáná az erdőbe kiscicájával. Elfordult a királykisasszony, elszámolt tizenkettőig, visszafordult és sehol sem találta a cicát. A királykisasszony nagyon szomorú volt. Hazament, elpanaszolta a királynak és a királynénak, hogy mi történt az ő kiscicájával:

- Királyapám és Királyanyám, képzeljétek el, hogy a bújócskázás közben a kiscicám eltűnt, végigkutattam az egész erdőt, de sehol sem találtam őt.

Ugyanebben az időben Nimród királyfi elment vadászni az erdőbe. Célba vett egy őzikét, le akarta lőni, amikor figyelmetlensége miatt nekiment a lova egy fának. A királyfi lova a fa törzsén egy puha résznek ment neki. Azért történt így, mert a királylány kiscicája barnává változtatta meg a színét, és ő volt a fa törzsén. 

Nimród azonnal megismerte Liáná kis varázscicáját hazavitte a királykisasszonynak, aki nagyon megörült neki.

Boldogságában megcsókolta a királyfit, összeházasodtak, nagy lakodalmat csaptak és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

BVSC

Még 2 hét és pont egy éve járunk viszonylag rendszeresen a BVSC uszodába úszó edzésre.
András bácsinál kezdtünk, aki Kispőrgőst megtanította siklani a víz tetején.
1,5 hónap múlva átkerültünk Kriszti nénihez, de jött a nyár, így csak augusztusban találkoztunk a két hetes úszótáborban az oktatókkal. Újra szeptember, majd műtét, majd december, szóval elmaradt a rendszeresség.
Januárban "újra"kezdtük és 2 hónap múlva felkerült a következő csoportba, Zoli bácsihoz. Itt már a mellúszást is tanulják, nagyon vicces. Igazi Kisbéka :-D.

El kell árulnom, hogy Kispőrgős nem tud csendben lenni, soha, de tényleg soha. Még álmában is beszél minden éjjel. Az edzésen ugyanez. 3-4 kartempó, kötélbe kapaszkodás és jön a csiripelés "Zoli bácsi! Tudod mi volt ma az oviban? Kiugrottam a fészekhintából menet közben. vagy Zoli bácsi! Ma voltam iskolába beiratkozni." és további hasonló napi szösszenetek, melyeket mindenképpen meg kell osztani az edzés tartó oktatóval, abban a 45 percben amíg tart az edzés.
A hét végén, pontosan 2012.április 14-én szombaton 11:00kor életünk (illetve Kispőrgős élete) első úszóversenyén a "Nyuszi Kupán" vettünk részt. Versenyszámunk: 2 hossz hátúszás, összesen 9 pályán.
Nem fűztem az eredmény eléréséhez nagy reményeket, még azt is elképzeltem ahogy megáll a közepén és visszaordít Zoli bácsinak, hogy most a falig kell úszni Zoli bácsi és vissza is kell jönni???

Fel voltam készülve mindenre. Azt mondtam, hogy mindegy hányadik, megáll-e vagy sem ,akkor is pezsgőt bontunk!
Meg is beszéltük az egyik anyukával, hogy Dorka lánya gyümisalival, Réka lánya muffinnal, mi meg meggyes piskótával ünnepeljük meg a lányok részvételét. Készültünk. Már rég nem a versenyre, hanem az egész bulira, amit kerítettünk a verseny köré.
Érkezés, találkozó, ajándékosztás, sorakozás, várakozás, izgulás és a várva várt versenyszám.

Találjátok ki hányadik lett?

ELSŐ helyezett

Bemászott a vízbe, figyelt, koncentrált, elstartolt, szépen nyugodtan, de határozottan siklott a vízen. Elúszott a falig, megfordult és ugyanígy vissza. Csodálatos volt. Tényleg szuper volt látni, hogy ha kell akkor mindent belead és véghez viszi azt amit kitűzött maga elé.

Imádom!!! 

Iskolaválasztás

A 2012-es év szeptemberében mi is az iskolások csapatába fogunk tartozni.
Eddig nem izgultam egyáltalán, meg volt a kiválasztott iskola, a kiválasztott tagozat, Kispőrgős is kiválasztotta a tanárnénit és kész, nincs vita.

Na de most, mikor már minden erről szól, az óvodában, a szülők között és itt van a nyakunkon a nyílt napok időpontjai, a papírok beadása, a felvételik dátumai. Most már élesbe megy minden!
Az iskola kiválasztásánál figyelembe vettük/vesszük a következőket:
- mindenképpen zenei irányba próbáljuk terelgetni, melynek szerencsére nagyon örül Kispőrgős. Ő kategórikusan kijelentette, hogy első évben a szolfézzsel nem lesz gond, másodiktól zongora és felső tagozatra már szakosodik valamelyik hangszerre (pl.basszusgitárra). :-))))) Elég sokszor megkérdeztük tőle, hogy mit szeretne és Ő mindig ezt mondta, nem ingott meg egyetlenegyszer sem. Hát akkor tehetünk ellene bármit is? Kérdem Én? Így hát "nagy duzzogva" elfogadtuk a döntését. Tehát ének-zenei iskolát nézegetünk.
- a következő szempont az, hogy viszonylag közel legyen a kiszemelt intézmény. Ne legyen főút közelében, ne kelljen hatalmas kereszteződéseken- aluljárókon átvergődni.
- az iskola épületét, hangulatát és nem utolsó szempontként az odajáró gyermekek összetétele és viselkedése is fontos számunkra. Figyeltünk arra, hogy a tanterembe nagy ablakok legyenek (világos terem), hogy a gyerekek hangulata milyen a szünetben, hogy a felső tagozatosok viselkedése mennyire "világias" (pl.: ne legyenek alulöltözöttek a lányok többsége, ne a mobiltelefonjukon lógjanak, stb...)
- a tanárról, pedig úgy gondoltuk Kispőrgősnek kell döntenie, hiszen Ő fog vele nap, mint nap találkozni. (sikerült az ének-zene osztály tanárnénijét kiválasztani nem kis örömömre)
Nekünk ezek voltak a legfontosabb szempontok, valaki egyet ért vele, valaki nem.
Sajnos az óvodában az egyik óvónénit félreismertük. Első pár találkozásnál nagyon kedves, aranyos volt, majd mintha 180 fokos fordulatot vett volna, Kispőrgőst nem szereti az elejétől fogva, így most az iskolánál ezt a tapasztalatunkat is bevetettük, tehát nem a legnyájasabb tanárnéni bűvölt el minket.
Majd meglátjuk, eddig csak jókat hallottam róla.

Eljött a meghallgatás ideje: 2012. március 26. 9 óra.
Felkészültünk a következőkből: 1 dal, ritmus, beszélgetés.
Megérkeztünk, bejelentkeztünk, Kispőrgőssel beszélgetett az Igazgatónő, majd a kórusvezető Rita néni megkérte, hogy énekeljen. Rázendített az "Erdő, erdő, erdő, Marosszéki kerekerdő" c. népdal 2 versszakára (3 hétig reggeltől-estéig, estétől-reggelig ezt hallgattuk).Teljes csendben végighallgatták, majd nagyon megtapsolták, megdicsérték, megkérdezték, hogy ezt meg ki tanította meg neki ilyen szépen. Kispőrgős mindkettőnkre büszkén rámutatott. Megható volt :-).
Rita néni a következőkben ritmusokat tapsolt, melyet vissza kellett ismételnie. Egy apró hibától eltekintve sikerült ez is.
Átmentünk a három induló osztály tanáraihoz, ahol Kispőrgős leült Nóri nénihez (ének-zene tagozat). Elé tett egy képet amiről beszélnie kellett. na ezzel aztán semmi gond nem volt, folyt a szó belőle, választékosan (meg is jegyezték), volt értelme a sok mesének :-).
Elbúcsúztunk, egy hét múlva érdeklődhetünk, ugyanis nem vagyunk körzetesek, így kérdéses hogy beleférünk-e a létszámba.

Eltelt a hét. Mindenki beszélt mindent, én már szép lassan begolyóztam. Hétfő fél 9 telefon, és megkaptam a legszebb hírt: FELVETTÉK, abba az osztályba amibe jelentkeztünk, megdicsértek, hogy a kérvényünket (körzeten kívül ez a módi) is már beadtuk, így semmi dolgunk nincs a beiratkozásig.

Ő a miénk!!
Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium (látjátok milyen szép nagy ablakai vannak :-))

Szilveszter

Kedves Barátaink!

Csak azért írom meg a szilveszterünket, hogy végre egy új Évet kezdhessek a blogban is.
Így a 2011. év bejegyzéseinek lezárásaként egy rövid kis szilveszteri ismertető:
Amióta kicsi lányunk megszületett, szilvesztereinket a társaságában töltjük és ez addig, amíg meg nem unja, így is lesz! Barátaink ezért néha neheztelnek is, de mi így döntöttünk és nem is akarunk rajta változtatni. Amíg csak lehet együtt töltjük, később, 4-5 év múlva, úgyis "cikik" leszünk ( hogy nézne ki az Öregekkel szilveszterezni?) és a barátnőivel szeretne pizsamapartyzni. Szóval Mi így vagyunk ezzel.
Az 2011-es szilveszteri esténket egy óvodástárs családjában töltöttük. Kispőrgőst alig lehetett lelőni hajnali egy óra után. Végül sikerült, Ő maradt, Mi meg szépen hazasétáltunk 4 óra környékén.
Másnap délelőtt elmentünk érte és egész nap pihentünk. Megnéztük az összes DVD-t ami csak a polcon volt. Majd óvoda és munka.......
Nekünk így telt az év utolsó napja, csendesen, de szórakoztatóan és ez így van jól.

Képekben




Itt indult el minden.



Elkezdődött...




..és csak mondja, mondja, mondja...

 

Díjkiosztóra várunk.

A díjazás.

Lássuk mi a meglepetés? Szép kis Betlehemes könyv, állatokkal.

Mesemondó nap

A bejegyzés címe igaz!

Kispőrgős résztvevője volt a VII. kerületi óvodák nagycsoportosai között meghírdetett Mesemondó Versenyen.

Nagyon büszke Édesanya vagyok (ez érvényes Édesapára is). Kispőrgős ügyes volt.

A szeptemberi szűlői értekezleten felsorolták, hogy milyen rendezvényekre mehetünk az év folyamán. Nekem megütötte a fülem a "mesemondás". Minden este mesélek, egy este sem maradhat ki, mese nélkül nincs elalvás.
(Megjegyzem, ennek nagyon örülök, mert ezek a percek az összebújásról és az egész napi viták megbocsájtásáról is szólnak, nem csak a mese élményéről.)

Kispőrgős nagyon szereti a meséket. Azt hiszem, hogy ebben rám hasonlít, hiszen a férjemmel megismerkedésünk első heteiben, az első emlékezetes nekem szánt meglepetése egy mesekönyv volt.: Hans Christian Andersen - Mesék és történetek. Minden este olvastam egy mesét lefekvés előtt. Sajnos még nem nagyon köti le Kispőrgőst, de egyszer eljőn ennek is az ideje.

A mesemondásnak azért is örültem, mert az egész lényében ott van egy előadás létrehozása, tervezése és minden ami ehhez köthető, talán egy kicsit kitöltheti ezzel az úgynevezett "fellépéssel". Nem kevésbé, pedig a kiváncsiság is hajtott, hogy vajon megállja-e a helyét a felkészülésben, a nézőközönség előtt, nem lesz-e lámpalázas, el tudja-e majd mondani az izgalomtól, vajon csak az otthoni viszonyokban tud előadást adni, vagy van bátorsága kiállni a közönség elé?

Óvónéninél november elején rákérdeztünk, hogy vajon mikor jön el a napja, de még érdemleges választ nem kaptunk, de azért jeleztük, hogy Kispőrgős jelenlétére számítson!
Nem sokkal később megkaptuk az időpontot, mely tulajdonképpen a következő hét eleje volt. Megijedtünk. Én is, Kispőrgős is. Az első sajnos negatív gondolatom az volt, hogy az Óvónéni elfelejtett minket. Az oka a negatív gondolatnak sajnos az a tény, hogy Kispőrgős nem az ovistársak és nem is Óvónéni kedvence. (Minden óvodában van egy-két kedvenc).
Kispőrgős nem véletlenül kapta a nevét, annyira szeretné mindenki figyelmét önmaga felé fordítani, hogy ez mindig rosszul sül el. Folyamatosan a központban akar lenni, játszani szeretne mindenkivel, mindent, mindenkivel barátságban akar lenni és ezért a többiekből pont az ellenszenvet váltja ki. Az Óvónénivel ugyanez a helyzet. Sokszor Ő kerül büntetésbe, pedig (persze az Ő elmondása szerint, nem mindig Ő kezdi). Néha az az érzésem, hogy félreértik Őt, ezért egy kicsit kispadra ültetik. Az akarásból, buzgóságból mindig sok lesz. Sok lesz az ölelés, sok a puszi, sok a játék, sok a verseny. Hogy ezzel megerősödik a nagybetűs életre? Lehet. De addig is nekünk kell a lelkét erősíteni azzal, hogy odafigyelünk rá. Ezért viszont állandó figyelmet követel és ez nekünk is néha sok. Ezért várnánk el egy kis segítséget a társaktól és gondozóktól is. Félre a panaszkodást, úgysincs olyan ovi ahol minden tökéletes, meg nem is ennyire szörnyű a helyzet.

Szóval elfelejtettek.
Hazaérve nekiálltunk a mesének: A Szép Magyar Mesék - A Banya címmel.

A képen látható könyvünk az egyik kedvenc közé tartozik. 2-3 éves korában szinte csak ebből lehettet olvasni. Legtöbbször a Banya című mesét. Ezért esett erre a választás.
Elolvastam. Még egyszer elolvastam. Még egyszer, ekkor már együtt.
Másnap egy fénymásoló segítségével lekicsinyítettem és kiskönyvet csináltam belőle, amivel az óvodába menet és az uszodába menet lehetett gyakorolni. Lelkesen gyakoroltunk is. Meg lett az eredménye. A Mesemondás előtti estén annyira begyakoroltuk, hogy az előadása alatt nagyon nagyokat kacagtunk. Kispőrgős ugyanolyan ízesen adta elő, ahogy néha mesélni szoktam néki :-), a lényeges részeknél a hangját felemelte, volt ahol szinte kiabált és a szép érzékeny résznél, pedig hatásszünetet is tartott (..és ím halljatok csudát, a vén banyából..... szépséges szép királylány lett). Gyakorlásaink napjaiban, az oviban is ki kellett állniuk a többiek elé. Kiderült, hogy nagyon hosszú a mesénk. Mindenki sokkal rövidebbet választott, pl.: Selyp lányok (ha ismeritek a meséket, tudjátok, hogy ez fél oldal), a miénk 8-10 oldalas. Úgy döntöttünk, hogy már nem változtatunk, nincs rá idő, vagy elfogadják a gyerekek, vagy unatkozni fognak.

Eljött a nagy nap. Szépen felöltöztünk, Kispőrgős kapott a nyakába egy Szilágyi Péter keramikus barátunk által készített sípot amit fogdosni lehet az izgalom legyűrése érdekében. Az egész csoport átkísérte a csoport 3 mesemondóját.
Elkezdődött. Sorra hallgattuk a meséket, jobbnál jobb előadásban.
Valakit hallottunk, valakit nem. Valaki gyorsan mondta, valaki nagyon lassan. Valaki szépen hangsúlyosan mesélt, valaki motyogott :-).
Összegzés:
Nagyon büszkék lehetnek a kis mesemondókra az Anyukák, Apukák, mert mindenki egytől- egyig profi Mesemondó volt.
Kispőrgős, büszkén mondhatom, hogy szépen, hangsúlyosan elmondta a mesét, igaz elakadt egy pillanatra, de ez elhanyagolható volt. A nézőközönsége nem unatkozott, nem kezdett el zizegni, végighallgatták türelmesen. Hatalmas tapsot kapott! Csillogott a szeme a büszkeségtől, nézett ránk és azt láttuk a szemében, hogy "Látod Anya, Apa! Ti is halljátok? Megcsináltam." Olvadoztunk :-).