Műtét utáni első nap

Folytatva a történetünket és ahogy ígértem, megírom lábadozásunk krónikáját.

Az éjszaka nagyon nyugodtan telt, ehhez az is kellett persze hogy Anyai ölelésben teljen a egész éjjel. Nekem is és Kispőrgősnek is jót tett.
Szóval, reggel nyugodtan ébredt Kispőrgős, természetesen ágyba reggeliztünk, közben mesét néztünk és henyéltünk. Apuci is otthon maradt velünk, nagyon jó volt!

Délelőtt kiszaladtam a piacra finomságokat venni plussz azzal a célzattal is hogy keressek valami rostban gazdag ropogtatni valót. Ugyanis a nagydolog elmaradt a műtét napján és aggódtam, hogy nehogy ennek következménye is legyen. Így vettem mindenféle aszalt gyümölcsöket és zöldségeket. Tele is lett a puttonyom a hazafelé vezető úton.

Ebédre elkészült a marhahúsleves, isteni rostélyosból és természetesen a hozzávaló rántott hússal. Gyógyító erővel hatott az ebéd mindenkire, ugyanis 15-20 perc múlva már aludt az egész család.

Kispőrgősnek elmúlt a zsibbadás a lábából amitől "pukedlizett", ezért már nem kellett kísérgetni a mosdóba. A fürdést úgy oldottuk meg, hogy a mosdóba (elég nagy mosdótálunk van, csecsemőként még fürdette is az Apukája benne) engedtem szappanos vizet és jó alaposan kicsavart szivaccsal szépen végig mostam, vigyázva nehogy vizes legyen a kötés. Egész mosdatás közben Kispőrgős egy minitörülközővel eltakarta a kötését. Annyira féltette, hogy nehogy vizes legyen, hogy nem is engedte, hogy a közelébe menjek a szivaccsal.

A délelőtt, az ebéd, az alvás nyugodtan telt. A délután viszont először mégcsak enyhe, de aztán egyre töübbször, így gondolom egyre erősebb fejfájásra panaszkodott a Lány. Sajnos ezzel nem sok mindent tudtam/tudtunk kezdeni. Sűrűn szellőztettem, hogy cserélődjön a levegő a lakásban, sok folyadékot ivott, de ennél jobb ötletünk nem volt. Kiment a fájdalomcsillapító, az érzéstelenítő a vérkeringésből és maga mögött hagyta a fejfájást és a kellemetlen érzést a vágásnál.

Harmadnapra enyhült a fejfájás, viszont a műtét helye kezdett el fájni. A nagydolog csak a 3-dik napra jött helyre és a 4-5-dik napra enyhült a hegg okozta kellemetlen érzés. Minden nap 3X Bipotron lámpával 10 percig kezeltük. (Nem tudom jót tesz-e ez a lámpa vagy sem, de egy próbát megér, rosszat nem csinál az egyszer biztos)

Egy hét múlva mentünk kontrollra. A doktorbácsi levett minden kötést, ragasztást és csodálkozva megállapította, hogy mennyire gyönyörű a seb, látszik rajta, hogy nagyon vigyáztunk rá! :-) A továbbiakban 6 hét pihenő helyett 4 nap múlva mehet óvodába és 10 nap múlva már mehet úszni is. :-D
Nagyon boldogok voltunk!

Most már minden rendben van! Ma reggel elmesélte Kispőrgős, hogy a kis ovistársai is nagyon lelkesen vigyáznak rá, ugyanis eddig a fészekhintában egymás ölébe hajtották a fejüket úgy ringatóztak, most már az Ő ölébe nem hajtják csak a combjára, a balett gyakorlatoknál figyelmeztetik, hogy vigyázzon a pocakjára!
Imádom a kismanókat! :-)

A műtét napja

Végre eljutottam oda, hogy leírjam Kispőrgős műtétjének történetét.

Időpont: 2011. október 13. reggel 7 óra

Felkelünk. A levegőben ott volt mindannyiunkon az izgalom, vagy lehetséges hogy a félelem lehellete.
Készülünk. A táskákba már bepakoltam előző este: külön étkezős táska, külön papírkás/ dokumentumos táska, külön ruhás/ játékos táska.
A doktor bácsival 8 órai bejelentkezés volt megbeszélve, éhgyomorra, így a tervezet szerint fél 8-kor indulunk. Ebből 3/4 8 lett, de ebből nem lett gond, mint később kiderült.
Indulás. Útközben Kispőrgőssel újra és újra átbeszéltük, hogy mi fog történni. Kérdezgetett, mi válaszoltunk. Mindketten mentünk vele, ennek később leírom az értelmét.
A műtétet megelőző hetekben ( attól kezdve, hogy megtudtuk) minden héten, illetve, annyiszor ahányszor csak Kispőrgős akarta eljátszottuk a szituációt. Kaptunk ugyanis egy tájékoztatót, ami alapján minden percet elő tudtunk adni Kispőrgősnek, az Ő nyelvére lefordítva és csak reménykedtünk, hogy ez így jó lesz és megnyugtatja.
A játékban Apa volt a sebész, Anya volt az altatóorvos. Bejelentkeztünk a recepción, felmentünk a kórterembe, bevette a bódító tablettát, letolták a műtőbe, maszkot is felvettünk, elaltattuk, játékszikénk is volt, betakartuk, csak a hasa volt fedetlen, műtöttünk. Majd felkeltünk kidekorált vénával, fáj, kellemetlen, pihentünk és hazajöttünk. Egyik alkalommal drága Bátyám is résztvett a játékban. Ő volt a sebész. Kispőrgős annyira kacagott Ádám előadásán, hogy azt gondoltuk erre emlékezve felnevet a műtőben :-) és mindenkinek elmondja a történetet. Komikus helyzet lett volna, az biztos.
Ilyen felkészítéssel a háta mögött indultunk a klinikára. Kispőrgős mindig olyan volt, ha elmagyaráztunk neki valamit részletesen és be is tartottuk azt, vagy az apró változtatásokba Őt is belevontuk, akkor sosem félt semmitől. Mindig tudta mi fog történni, így nem volt soha sírás-rívás.
Hát ezért gondoltuk ez így lesz jó, nem lesz a kis fejében egy nagy ismeretlen fekete űr a műtéte körül.

Érkezésünk után egy borzasztóan nagyszájú asszisztensnél vették fel az adatainkat. Gépelés közben beszélt, beszélt és beszélt, hangosan és gyorsan. Kaptunk tőle matricákat adatokkal teleírva, hogy minden dossziéra, papírra rá tudják ragasztani. Majd meg kellett várnunk Mónika nővért, aki felkísér minket a kórterembe.
A váróban találkoztunk egy kislánnyal. Kispőrgős játszott vele, mert nagyon tetszett neki, hogy utánozza őt mindenben.

Megérkezett Mónika nővér, rózsaszín plüssben, szőke hajjal. Nem volt szimpatikus, de ellenszenves sem, olyan feledhető egyén. Felkísért minket, a majomkodós kislányt az anyukájával és egy picilányt a nagyijával akinek 2 hüvelykujja volt a bal kezén. Annyira édes és aprócska volt a plussz ujjacskája, nem is értem miért akarták eltüntetni. Na jó! Megértem, csak vicceltem.

A kórterem 5 elszeparált helyiségből állt: 1 orvosi szoba, 1 nővérke pultos helyiség és 1 db 2 ágyas, 1 db 3 ágyas, 1 db 4 ágyas szoba. Mi a 4 ágyasba kerültünk (2 nagyágy, 2 rácsos kiságy) a majmolós lányzóval. A hüvelykujjast sajnos hazaküldték, mert a nagyika nem hozott szülői beleegyezést. Aprócska ujjacska marad.

Nővérkék ketten voltak. 1 nagyszájú-gömbölyű és 1 dadogós-raccsolós-tikkelős nővér.
Felvették az adatokat ők is (természetesen a dadogós-tikkelős, nehogy gyorsan menjen a dolog), ragasztottak, apró információkat dobáltak, de nem voltak túl adakozóak. Közben Kispőrgős Apjával átöltözött pizsibe és máris befészkelte magát az ágyikóba.

Vártunk.

Nem telt el fél óra megérkezett az altatóorvos. Nő!
Nagyon kellemes csalódás volt. Belépett a kórterembe, Kispőrgősnek elállt a lélegzete, felcsillant a szeme és azt mondta "Te fogsz rám vigyázni? Igen. Ez megnyugtató." és hátradőlt. Szőke haj, szépen sorakozó hófehér fogak, mosolygó arc, nagyon csillogó gömb fülbevaló és piros kristályköves sztetoszkóppal. Természetesen kipróbálhattuk, nagyon izgi volt, Kispőrgős imádta.

Melinda, az altatóorvos, szépen lassan elmagyarázta, hogy a műtőben választhat, hogy maszk segítségével alszik el, vagy szurival. A maszk büdös és nagyokat kell lélegezni, de van belőle rózsaszín is, a szuri fáj, de gyors. Kispőrgős a szurit választotta. Mindent elmondott, mindenről kikérdezett, mindent elmondtam :-D, közösen játszottunk a Barbiekkal, pónikkal és elment.

A következő látogatónk a sebészorvos Dr. Vörös Péter volt. Benne csalódtam :-(. Nem emlékezett a nevére, hogy miért jöttünk, melyik oldalon kell vágni a gyerekemet.
Az még nem is érdekel, hogy nem tudja a nevét, rég voltunk, nem is emlékezhet rá (bár elolvashatta volna, mielőtt bejön hozzánk), de az már igen, hogy nem tudja mit fog csinálni 30 perc múlva és főleg, hogy melyik oldalon!! Rákérdezett, hogy ugye nem mind a két oldal? Nálam kiverte a biztosítékot! Miért nem készül fel az adatokkal, ennyit nem várhatok el, hogy ellenőrízze ki jön be ma hozzá és miért?

Szép lassan kipüffögtem magam.....

3/4 10-kor megérkezett a műtősfiú a gurulós ággyal, nagyon mókás sipkában :-D. A másik kislányért jött. Ő már kapott bódítót is, mi még nem. Befeküdt az ágyra és jött egy telefon, hogy a dokibácsija még nem ér rá, így nekünk kell menni. Nagyon örültünk, mert így Kispőrgős előbb falatozhatott ébredés után. Gyorsan megkaptuk a tablettánkat, amit 3x is kiköpött, végül feloldottam és megitta, az simán ment. 15 perc alatt hatott. Felfeküdt a zöld lepellel letakart ágyikóba és mentünk liftezni. A liftben folyamatosan beszélt, de kicsit összekuszálódott a mondanivalója a szája elfehéredett és úgy láttam, hogy a tabletta elérte a hatását. Apával megbeszéltük, hogy tinédzser korában nem lesz gond a hangulatfokozókkal, mert rosszul hatott a gyerekre. A majmolós kislány teljesen bepörgött tőle, játszott, beszélt, járkált felalá. Nálunk ellenkezőleg, szerintem majdnem elájult. Visszatérve...
Búcsú a folyosón, ígéret hogy itt várom, nem moccanok és bezárult a műtőajtó. Az óra állása 10 óra 22 perc.
Várakozásunk közben egy másik nővér újból felvette a kórtörténetet és ragasztott, nyomtatott, majd a papírt bevitte a műtőbe.

Az orvos ígérete szerint maximum 25-30 perces a műtét. Időközben ez eltelt. Semmi. Biztos még ébreszteni kell, gondoltam. Apa azt mondta a sebész is később ment be 10 perccel, így akkor 35-40 perc. Az is eltelt. Semmi. Kezdtem ideges lenni, hogy mi van már. Semmi. Körmöm fogyóban. Semmi.

Végül 11 óra 05-kor kinyílt az ajtó és ott feküdt rózsaszín fejfedővel az én alvó csemetém, mellette csipogott a szívdobogása és én megkönnyebültem, sírtam, rendben van, lesz. Hálistennek itt van.
Melinda (altatóorvoshercegnő) végigkísérte az ágyáig, figyelt, vigyázott és megjegyezte, hogy minden rendben volt, nagyon jól viselkedett a lány.
Átemelték az ágyba és aludt.....aludt......aludt...mint a Csipkerózsika, 100 évnek tünt, de megnyugtató volt hogy ott van mellettünk és minden rendben van.

1,5 órát aludt még, mozdulatlanul, ebben a pozicíóban.

A további alvást megzavarta a műtétből visszatérő majmolós kislány, aki annyira űvöltött fél percenként, hogy nekünk is fájt tőle a fülünk. Szegénykém biztosan rosszat álmodhatott és egyszerűen nem volt képes megnyugodni és visszaaludni. Anyukája sem sok segítséget adott ehhez, így Kispőrgős sem tudott aludni tovább.

Ébredés!
Kispőrgős a sivítozásra a fennt látható pozicíóban kinyitotta a szemét és nézelődött.
Hangtalanul, mozdulatlanul nézegetett.
Majd Apukája kezét megfogta, az enyémbe pedig belenyomta a fejét, hogy ne hagyjam abba a simogatást. Becsukta a szemét és pihengetett tovább.
Egymásra néztünk Édesapjával és mosolyogtunk. EZÉRT volt értelme, hogy mindketten ott vagyunk, így biztonságban van.
Nagyon sokan kérdezgették, hogy minek megyünk be mind a ketten, elég ha az édesanyja vele van és kész. Nem elég! Nekem is szükségem van a Uram támogatására és a gyermeknek is éreznie kell, hogy ott vagyunk bármi történik is és sosem hagyjuk cserben.

Ébredezése után nagyon éhes volt, hiszen tegnap este evett utoljára, de már csak egy órát kellett kibírnia.
14 óra környékén elkezdhetett teát iszogatni, de csak szépen lassan. Fél óra múlva már ehetett egy gyümölcsös joghurtot. Megint fél óra múlva evett egy kis levest is.

Közben felébredt a szobatársunk is és joghurtozás után már együtt játszadoztak a nagyágyban a Barbie és Póni rengeteggel.

A felkeléssel és a járással még egy kicsit óvatosan kellett eljárnunk, mert az érzéstelenítő injekció, amit a vágás mellé ejtettek, elérzéstelenítette a lábát is. Nem bírt lábra állni, csak segítséggel, emelni nem lehetett, nem engedték a nővérkék, mert járatni kellett, hogy minél előbb kimenjen a vérkeringéséből a érzéstelenítő.
A mellékhelyiség látogatása vicces volt. Minden egyes lépésnél Kispőrgős elnevezése által "pukedlizett". Így kicsit nehézkes volt, de ez másnapra elmúlt. (erről bővebben a következő bejegyzésben). A pukedlizést megtanultunk. Doktorbácsi ellenőrzött minket és a további információk hiányában hazaengedett minket. Csak annyit mondott, hogy egy hét múlva találkozunk a kontrollon és ne legyen vizes a kötés. Tehát nem fürödhetünk.

Testvérkém értünk jött és hazaszállított minket, így 17 órára már otthon is voltunk. A kisdologra kísértük, a nagydolog elmaradt, de majd bepótoljuk :-D.

A továbbiakban beszámolok a műtét utáni napokról.

Almaszedő Kispőrgős

Említettem előző bejegyzésemben, hogy hétfőm almaszedésre utazott Kispőrgős az óvodával.
Mindenkit megnyugtatok kifizettem a részvételi díjat és nem hagyták az oviban a lányt!
Délután megérkeztem érte az oviba és Kispőrgős büszkén mutatta, hogy mennyi almát szedett. Tényleg nagyon sokat, tele volt a hátizsákja. Elmondta többször, hogy Ő fára is mászott ahhoz, hogy tele lehessen a zsákja és a nagy szerelme (Noel) is segített neki szedni. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen ügyes, akrobata Lányom van. 
Elindultunk az uszodába, amikor érzékeltem, hogy annyira nehéz a táskája, hogy én is alig bírom el. Egy kicsit megijedtem és reménykedtem, hogy ezt a nehéz csomagot remélem nem Ő cipelte a buszhoz, mert az most nem igazán tenne jót a műtéte előtt. Beszélgettünk és kiderült, hogy de igen, Ő vitte.
 Szuper!
Na majd jól megmondom az Óvónéninek, hogy miért nem figyel a lányra, hiszen kértem hogy ne emelgessen és cipekedjen. Másnap reggel mondtam is, hogy lehetőleg ne forduljon elő hasonló eset, már csak két hét, addig figyeljen egy kicsit jobban rá!
Délután (kedd) hazaértünk után, Apával babáztak( Apa nagyon élvezte) Én meg közben főztem a vacsorát és beszélgettünk. Kértem Kispőrgőst, hogy amíg nem hozzák helyre a pocakját, addig minden nehéz dolgot adjon oda az óvónéninek és ne Ő cipekedjen, emelgessen.
Válasz: "De Anya ezt nem adhattam oda? Nem lett lemérve!"

Szóval kiderült!
Ez volt a turpisság!
Hát ezért volt nekünk ennyi almánk, sokkal több mint bárki másnak! Nem lett lemérve!
Megkérdeztem "És az óvónéni tudott róla? Nem.
Kérdem Én: Erre mit lehet mondani? mert Én csak elfordulva kuncogtam magamban és azt gondoltam, hogy ennek a lánynak biztos semmi baja nem lesz az életben, megállja majd a helyét!
Lefektetés után az Urammal együtt hangosan kacagtunk a dolgon. és Én még az óvónénit is megfenyítettem!

Hétfő

Mondtam már, hogy nem igazán szeretem a hétfőket? A hétfő borzalmas. Tetejébe még meg is fáztam és úgy érzem mintha fél kapacitással működne a tüdőm.
Kispörgős ugyanis csütörtök óta náthás. A pénteki napon megígértük neki, hogy velem aludhat (beteg gyermeknek az Anyja mellett a helye). Az éjjeli köhécselésnél viszont nem tette a szája elé a kezét, ( nem tudom miért, hányszor mondtam pedig) így Én is kaptam belőle egy pár trüsszentést.
Meg is lett a következménye. Vasárnap reggel már félkomásan keltem fel, még aludtam a reggelinél. Teát kívántam mézes piritóssal, ami kellemes ébresztő volt. A vasárnapi napra kirándulás volt betervezve, amihez egyáltalán nem volt kedvem, inkább begubózva az ágyban fekve egész napos tévézéshez lett volna kedvem.
De az ígéret, az ígéret, be kell tartani. Betartottam. Termoszba hársfatea, 2 szendvics (Apának, Kispörgősnek), papírzsebkendő és réteges öltözködéssel indulásra készen.
Fogaskerekű, séta, az elmaradhatatlan rétesezés, játszótér, séta (szalonnasütést megúsztam) és zárásképpen egy kis libegés lefelé. Libegő közepén Kispörgős rámszólt: "Anya most maradj csenben (mintha előtte annyit beszéltem volna)........ relaxálok." Honnan ismeri ezeket a szavakat? Imádom!
Visszatérve a hétfőre, reggel becsukott szemmel próbáltam kitapogatni a ruhákat és Kispörgősnek is kikészíteni az almaszedéshez szükséges szerelést. Végre Ő is felkelt többszöri noszogatás és simogatás után. Az öltözés közbeni folyamatos kérdéseire nem bírok válaszolni. Ki sem látok a hajam alól. Elindulunk. Otthon marad egy pár dolog (óra, kulcs...), visszamegyünk. Reggeli fésülködés már a trolimegállóban.
Az óvodában szülők, nagyszülők serege ücsörgött a kispadon (várták az indulást). Közben a gyerekek egyik része visított, a másik nem találta a hátizsákját, a harmadiknak pisilnie kellett..stb. Kispörgős gyorsan lepakolt és beszökött a csoportjába a nagy zsivaly elöl egy búcsúpuszival. A nagy felfordulás, a nátha és a fejfájás miatt elfelejtettem befizetni az almaszedés részvételi díját. A sarokról felhívtam az óvonénit, hogy ne hagyják ezért az óvodában Kispörgőst, délután beviszem, addig előlegezze meg az összeget. Ezek után a trolibusz az orrom előtt elment, majd a metro, majd a villamos, ezért be sem értem időben a csodálatos munkahelyemre. És még nincs vége a napnak! Mi kell még?
Ma még megyünk úszni is. Remélem addigra minden szép és jó lesz. Én meggyógyulok, Kispörgős megnyugszik, a tömegközlekedéssel időben eljutunk mindenhova és a világban mindenhol béke honol.

Rossz hír!

Sajnos egy rossz hírrel kell jelentkezem.
Tegnap este Kispörgős úszóedzése után egy dudor látszódott a pocakja alsó, jobb részén. Olyan koktélvirsli forma. Borzasztóan megijedtem (természetesen csak belülről, nehogy észrevegye) és miközben Ő elment pisikálni Én felhívtam a gyermekorvosunkat. Nyugtatott, hogy ne ijedezzek több oka is lehet, de holnap reggel 8ra vár a rendelőben és megnézi. Mondtam magamban oké, addig csak kibírom. Ezidő alatt Kispörgős visszatért és meglepetten tapasztaltam, hogy teljesen elmúlt a dudorkája. A wczés segített rajta? Mi lehet ez? Hazatérvén a zuhanyzás közben megint észleltem, de most már feleakkora volt. Megkértem, hogy pisikáljon, de most nem tünt el tőle. Teljesen összezavarodtam. Mi lehet ez?
Reggel 3/48ra ott voltunk az orvosnál, elsőként. Vizsgálta állva, vizsgálta fekve.
Eredmény: puhábbnak érzi azon az oldalon a hasfalát. Menjünk el a gyermeksebészetre, ahol vizsgálat és lehetséges egy ultrahang. Madarász utcai klinika? - ott nem jártunk még, ezért oda nem. Bethesda? (ügyeletes) - mivel ügyeletes, ezért órákat kell majd várni, így oda sem. I.Gyermekklinika? (Bókay utca) - tökéletes, oda jártunk gaszrtoenterológiára, nagyon kedvesek, oda megyünk. MOST!
Bejelentkeztünk, sokan voltak, vártunk 15 percet és hívattak. Dr. Vörös Péter Balázs, aki hivatott bennünket. Kórtörténet elmesélése, jót mosolygott a "koktélvirslis" megállapításról, majd lefektette Kispörgőst. Kb. egy-két hónapja nagyon szemérmes lett, még otthon sem hajlandó pucérra vetkőzni fürdés előtt, fürdőruha fel/levételkor is törülközővel kell eltakarni ( megj.: ez nem is baj, mert vannak nagyfiúk is az öltözőben). Már odaúton mondta, hogy Ő bizony nem veszi le a bugyiját. Mondtam, hogy nem is kell csak egy kicsit le kell tolni, de a határon megállunk.
Sajnos ezt nem tudtuk tartani, mert doktorbácsi ott is megnézte. Hősiesen tűrte Kispörgős a vizsgálatot fekve, majd állva is. Állva erőlködnie kellett és akkor! Akkor lehetett újra látni a dudort.
Eredmény: lágyéksérv.
Műtét.
Az egyetlen út a műtéti beavatkozás.
Altatás.
Ki vagyok!
Miért?
Nincs más lehetőség?
Nincs, rosszabb lesz.
Rutinműtét.
Akkor is műtét! ha rutin, ha nem!
Megvágják, varrják, kötözik, altatják 25 percig.
Nem sok, de tuti nem bírom ki.
Időpont: október 6., de 11-én lesz a születésnapja, így kértem, hogy azt várjuk meg. Ne kelljen otthon feküdnie. Végleges időpont: október 13. csütörtök.

Vége a nyaralásoknak

Elkezdődött az utolsó év az óvodában. Visszatért a régi Óvónénink is, melynek félig örülünk, félig nem, de választási lehetőségünk úgy sincs, így elfogadjuk.
Hétfőtől elindult az úszótanfolyam is, melyet a két hetes úszótáborozás után remegve vártunk mikor mehetünk megint.
Túl vagyunk egy esküvőn minden értelemben: készülődés, személyreszabott ajándék kitalálása, utazás....stb.
Kezdődik a készülődés az iskolára, otthon is. Az íróasztalunk megvan. jelenleg játékokkal van felszerelve ( Barbies pénztárgép, fagyikészítő gyurmához, szinezők sokasága). Néha-néha odaülünk egy kicsit tanulgatni, de nem visszük túlzásba. Nem szeretném, ha már most kötött időbeosztásban ülne oda és készülne. Szépen lassan, azokkal amikkel Kispőrgős szeretne, akkor amikor szeretne, nem erőltetek semmit.
Egy héttel ezelőtt az óvodában vasalható gyöngyöket rakosgattak különböző formákra. Nekünk is van otthon 2 éve. Egyáltalán nem érdekelte, ezidáig.
Elvittük az úszásra, hogy megcsodálhassa az összes jelenlegi és volt oktatónk a munkáját. Mind az négy oktatónak ( Kori, Kriszta néni, András, Vicces Zoli bácsi) megígérte a következő órára készít nekik is. Mivel 2 naponta járunk, így egyetlen délután állt a rendelkezésére, hogy elkészítse az alkotásokat. Büszke vagyok! Megcsinálta! 2 órán keresztül görnyedt fölötte este, a meséről is lemondott aznap este ( megj.: csak a tvs meséről, anyamese nem maradhat el, SOHA). Reggel kipattant az ágyából, mert András bácsié még nem volt teljesen befejezve. BEFEJEZTE! Korán reggel. Amikor alig tudom kirángatni az ágyból minden reggel. Most felkelt amikor az órám csörgött.
Akkor, abban a pillanatban nem is fogtam fel milyen dolgot vitt véghez.
Tavalyi évben az óvónéni arra hívta fel a figyelmünket, hogy gondja lesz az iskolában, mert semmit nem fejez be, nem ül végig egy társasjátékot sem, összevissza játszik, ide-oda rohangál rajzolás közben is. A koncentrációképességével gondok lesznek? Egymásra néztünk az Urammal és tudtuk, hogy ez változni fog, most nem csinálunk semmit, éljen úgy mint ahogy egy Kispörgősnek kell. Azt hiszem nekünk lett igazunk és nagyon Boldog vagyok!

Versek

Ezt már Kispörgős is mondjadaloljaszavalja :-D

OLVADÁS

Ülnek a fákon a hópamacsok,

Fákon a pamacsok, a hó,

Vasból a fakarika, vízből a hó,

Így ül a fákon a víz, halihó.

Ringnak a fákon a vízgubicsok,

Víz, lityi-lötyi, guruló,

Nyaklik a kocsonya, a fejnyi golyó.

Vízfejü bamba vigyor, csobolyó.

Puffad a fákon a légbuborék,

Hízik a, na mi a manó?

Csend-batyu betekeri, semmi kiló,

Szétveti húsz deka sárgarigó

Meg kell osszam veletek , annyira tetszenek a versei!

Lackfi János: VÉLETLEN

csomizom a ruciba

a habtestem

tinibugyi gumija

bemélyedten

kukisali parival

az étrendem

szoli moci tekila

az én trendem

koviubi pörivel

a kedvencem

lekipali csokival

jaj vétkeztem

fusizik a fatim is

a műhelyben

vegyigyümi üviben

a sparhelten

depizik a szaniban

a mutterchen

dobi cigi dugiba

a farzsebben

könyi szivi nehari

ha tévedtem

lityi-lötyi pasival

azt végleg nem

vidikazi zacsiban

a víkendem

csörizi a telimet

a véletlen

Ha tudnád, mit érzek

                   nem néznél hülyének, amikor mosolyogva figyellek és mindent megbánok.

Újrakezdés

Hanyagolom a régen vágyott blog bejegyzéseket. Szégyen, de sajnos mindig, minden sokkal fontosabb. Lehet ez kifogás, de most megpróbálom újra! Most jobb lesz (ígérem ezt magamnak is).

Az eltelt időszakban elég sok minden történt az Mi kis életünkben. Röviden összefoglalva: kedves, fiatal, egészséges motoros barátunk elhagyott minket, de hiszem hogy, akit ennyi ember szeretett az nem hal meg csak megy előre az számunkra még ismeretlenbe és Mi csak lemaradtunk mögötte, de majd követjük egy kicsit később :-(.

Kispörgős leányzómat elütötte egy ovistársa biciklivel, pillanatra eszméletvesztés, agyrázkódás, kórház 3 napra, majd 1 hónapra pihenő. Minden feladat alól fel volt mentve, se foglalkozás, se játszótér, se TVmese, de ezen is túl vagyunk. Sok időbe telt, volt Anyánál izgalom bőven, de csak titokban nehogy megneszelje hogy valami nincs rendben. Mára már teljesen felépült, de sosem gondoltam hogy egy agyrázkódás ennyire mindenre kihat a kis szervezetében.

Megtörtént az idei első utazásunk is. Kán falucska összesen 20 parasztházának egyikébe utaztunk a Zselici-dombság közepébe.

Lovagoltunk minden nap (volt hogy kétszer is), Kispörgős annyira belejött, hogy egyedül kerülgette a bójákat :-) főztünk, kenyeret sütöttünk, kirándultunk, kocsmáztunk és ebben a szeszélyes időjárásban szerencsénkre gyönyörű napsütéses időnk volt, így nem maradt el a kicsi napozás sem.

Egyenlőre ennyi, de nemsokára jelentkezem!

Mit jelent egy mosoly?

 

Semmi se kerül,de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.
Senki sem olyan olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot terem azt otthonban és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára:
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!

Nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki...... aki már nem tud mosolyogni!”

A Kis Herceg

  Szeretném felhívni a figyelmet, az általam sajnos csak felnőtt koromban megismertetett mesére, a Kis Hercegre, melynek egy kis részét az alább olvashattok és ezúton kérlek Benneteket Ne feledjetek, felelősök Vagytok! (nekem/nekünk sajnos néha sikerül, ami elszomorító) 

"A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
     - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
     - Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
     - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
     - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
     - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

      Másnap visszajött a kis herceg.
     - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
     - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
     - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
     Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
     A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
     - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
     A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
     - Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
     Azzal visszament a rókához.
     - Isten veled - mondta.
     - Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
     - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
     - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
     - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. "

A szelídítés



és a Felelősség

Boeuf Bourguignon

A tegnapi kicsit esőre hajló időjárásban nem volt kedvünk elmenni sétálni. Kispörgős és FéltőIzgulóMorgóApuka elmentek egy kisvásárlásra a Nagyinak. Így volt időm takarítani, rendet tenni, mindent visszarakni a helyére.
Gyorsan ebédre készítettem egy kis tojásos tésztát, melyre a FéltőIzgulóMorgóApuka tanított, mert én még életemben nem ettem ilyet (csak tojásosnokedlit) és be kell valljam nagyon finom. Köszönöm!
Délutánra egy kisebb összejövetel alakult a kis lakásunkban! A résztvevők: Kispörgős keresztmamája, Bátyám és kedvese. Az alkalom pedig: Boeuf Bourguignon készítése!

A minap a televízióban láttunk egy filmet címe: Julie és Julia - két nő, egy recept, melyben a főszereplő egy amerikai írónő Julia Child, által készített szakácskönyv alapján 524 receptet készít el és írja meg róla a véleményét a saját blogjában. Ajánlom figyelmetekbe ezt a filmet, nagyon kellemes. Csorgott a nyálunk az ételekért, miközben néztük és elhatároztuk, hogy Mi is elkészítjük. Erre az alkalomra, pedig olyan barátokat hívtunk meg akik értékelik a kulináriát. (persze vannak akik kimaradtak ebből, de sajnos kislakásnak behatárolt a kapacítása).

Az étel elkészült és az ízélmény csodás, kihagyhatatlan egy ember életéből! Mivel ennyire jól sikerült arra gondoltam megosztom a receptet veletek is! Az étel 4 recept (ebből 1 eredeti francia!)egybeolvasztásával készült! de azt gondolom ezeknek meg kell történniük, hogy az élmény teljes legyen :-).

Tehát íme a recept!

Hozzávalók:
15-20 dkg húsos szalonna félcenti vastagra, 3 centi hosszúra vágva(én kolozsvárit használtam)
1,2 kg marhahús, 4 centis kockára vágra
1 sárgarépa szeletelve
1 hagyma szeletelve
2 evőkanál liszt
só, bors
olívaolaj
0,5 liter testes vörösbor (Merlot ajánlom)
kb 1 liter húsleves (fél-fél liter)
1 evőkanál paradicsompüré
 4 gerezd áttört fokhagyma
0,5 kanál kakukkfű
1-2 babérlevél
Hagymához:
3-4 hagyma szeletelve
1,5 evőkanál vaj
1,5 evőkanál olívaolaj
1 dl húsleves
1,5 dl vörösbor
só, bors
1 kiskanál kakukkfű
Gombához:
2 evőkanál vaj
1 evőkanál olívaolaj
snidling
50 dkg gomba félbe vagy negyedbe vágva
só, bors

Elkészítés:
1.Az olívaolajon 2-3 percig píritsd a szalonnát aranybarnára, majd szedd ki tálba.
2.Alaposan töröld le a marhahúst papírtörlővel (ha nedves nem pirul meg eléggé) és a szalonna serpenyőjébe több adagban!! süssünk rá barna kérget. Szűrőkanállal kiveszem a szalonnához.
3.Visszamaradt zsiradékban pirítsd meg a szeletelt répát és hagymát.
4.Egy olyan tálba rakom az így elkészített alapanyagokat amit a sütőben tudok használni. Sózom, borsozom, megszórom liszttel, majd kevergetve kicsit pirítom, hogy a húsdarabokat egyenletesen bevonja a liszt. Hozzáöntöm a bort és annyi húslevest, hogy a húst teljesen ellepje. Beleteszem a paradicsompürét, a fokhagymát, a babérlevelet és a kakukkfüvet. Felforralom és 180 C-os előmelegített sütőbe teszem 2,5-3 órára. A hús akkor van kész, ha a villát könnyedén bele tudod szúrni.
5.Míg a marha fő elkészítjüka  gombát és a hagymát.
Gomba:
A serpenyőben forrósítsd meg a vajat és az olajat, add hozzá a gombákat. Rázogasd a serpenyőt 4-5 percig. Pirítás közben a gombák felszívják a zsiradékot és 3 perc után kezd pirulni és ez IGAZ!
Tedd hozzá a snidlinget sózd, borsozd.
Hagyma:
A serpenyőben forrósítsd meg a vajat és az olajat, add hozzá a hagymákat. 10 percig folyamatos kavargatás mellett aranybarnára sütöd, majd ráöntöd a bort, húslevest, kakukkfüvet, só, bors és további 15 percig párolod.

6.Mikor a hús kész, öntsd az edény tartalmát egy szűrőn keresztül egy lábasba. Tedd a húst egy tálalóedénybe (amiben egyszer még fel tudod forrósítani) és fedd be a főtt hagymával és a gombával.
7.Szedd le a zsírt a szószról (ha van) és forrald fel. Sűrű szószt kell kapni, úgy hoyga belemártott kanalat beborítsa. ha túl sűrű hígitsd hűslevessel, ha túl híg főzd tovább, ha kell fűszerezd. (Mi nem forraltuk, mert tökéletes szósz állagú volt!)
8. Öntsd rá a húsra és zöldségekre, rottyantsd fel és petrezselyemmel megszórva tálalható!

Higyétek el megéri a fáradtság és titokban elmondom olvasni nehezebb, mint elkészíteni ;-)

Sok sikert!

2011 év elkezdődött

Kedves Olvasók, nem Olvasók!

Megint szégyellhetem magam, hogy kevés idő jut a kikapcsolódásra és írogatásra. Úgy tünhet, mintha nem történne a mi kis családunkkal semmi. Pedig kedves Olvasók ez nem így van!
Igenis zajlik az élet 2011-ben is.
Elkezdődött az óvoda egy héttel ezelőtt és ezáltal a munka is. Ami már kevésbé kellemes, de ebben a januári időszakban gyorsan telik az munkaidő a sok-sok kolleganők utáni takarítás folyik a rendszerben. Sajnos elég sok, a volt kolléganők hiányossága.
Na de most már elég a panaszból!

Kispörgős kapott január 8-i neve napjára egy "Barbie"-s jégkorcsolyát. Ki kellett próbálnunk még aznap! Ugyanis nagyon gyorsan megtanult korcsolyázni a két ünnep között.
Így aznap 2 óra izzasztó, unokatestvérekkel és barátnővel együtti körőzés után végre levehettük a korcsolyát. Kicsit elkiabáltam (reméltem elindulunk hazafelé), mert a két testvérkével együtt nekiálltak a jégpálya melletti kissé olvadozó hócsúzdán csúszni-pörögni-forogni-rohanni-esni-kelni, amit ha MorgóFéltőIzgulóApuka látta volna, akkor hát....ööööö....ízé.....ezt inkább nem is írom.
Szóval csuromvizes kabáttal és sínadrággal, éhesen és szomjasan elindultunk VÉGRE haza. Otthon gyors zuhany, pizsama és pihenő. Esti mesénél Kispörgős izgatottan mesélte a történteket, hogy milyen jó volt ez, meg az, majd az élmények mesélése álomba ringatta őt is és Minket is.