Hanyagolom a régen vágyott blog bejegyzéseket. Szégyen, de sajnos mindig, minden sokkal fontosabb. Lehet ez kifogás, de most megpróbálom újra! Most jobb lesz (ígérem ezt magamnak is).
Az eltelt időszakban elég sok minden történt az Mi kis életünkben. Röviden összefoglalva: kedves, fiatal, egészséges motoros barátunk elhagyott minket, de hiszem hogy, akit ennyi ember szeretett az nem hal meg csak megy előre az számunkra még ismeretlenbe és Mi csak lemaradtunk mögötte, de majd követjük egy kicsit később :-(.
Kispörgős leányzómat elütötte egy ovistársa biciklivel, pillanatra eszméletvesztés, agyrázkódás, kórház 3 napra, majd 1 hónapra pihenő. Minden feladat alól fel volt mentve, se foglalkozás, se játszótér, se TVmese, de ezen is túl vagyunk. Sok időbe telt, volt Anyánál izgalom bőven, de csak titokban nehogy megneszelje hogy valami nincs rendben. Mára már teljesen felépült, de sosem gondoltam hogy egy agyrázkódás ennyire mindenre kihat a kis szervezetében.
Megtörtént az idei első utazásunk is. Kán falucska összesen 20 parasztházának egyikébe utaztunk a Zselici-dombság közepébe.
Lovagoltunk minden nap (volt hogy kétszer is), Kispörgős annyira belejött, hogy egyedül kerülgette a bójákat :-) főztünk, kenyeret sütöttünk, kirándultunk, kocsmáztunk és ebben a szeszélyes időjárásban szerencsénkre gyönyörű napsütéses időnk volt, így nem maradt el a kicsi napozás sem.
Egyenlőre ennyi, de nemsokára jelentkezem!
