IX. Janikovszky Éva meseíró pályázat

El kell árulnom nektek, hogy Kispőrgős indul az idén is meghirdetett "Meseíró pályázaton".

Csak Nektek, Csak itt, Csak most közzéteszem a művet, mely az elmúlt napokban készült el véglegesen. (egy hónapja írjuk, minden héten egy kicsit hozzátéve)

Hát akkor íme:

A királykisasszony elveszett kiscicája

 Írta: Nagy Csenge Gyöngyvér

Életkora: 6 év

2012. április 30.

IX. Janikovszky Éva meseíró pályázat

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek királyság. Abban élt egy király, egy királyné és egy királykisasszony. A kerek királyság szomszédságában, aranyhíddal összekötve volt egy gömbölyű királyság, amelyben szintén élt egy király, egy királyné és egy királyfi.

A kerek királyság királykisasszonyát úgy hívták: Liáná, a gömbölyű királyság királyfiját úgy hívták: Nimród. 

Liáná királykisasszony és Nimród királyfi kicsi koruk óta nagyon jó barátok voltak. Mindig együtt játszottak, sohasem veszekedtek.

Telt múlt az idő és Liáná királylánynak elérkezett a hatodik születésnapja.

A királyné nagy meglepetést szeretett volna szerezni egyetlen gyermeke születésnapjára, ezért hát útra kelt inasával a hintóján, hogy meglelje a neki szánt különleges ajándékot. 

Mentek, mentek, a hosszú úton a királyné és az inasa. Mikor már nagyon elfáradtak, rátaláltak az erdőszélen egy kiskunyhóra, amiben lakozott egy öregasszony. A kiskunyhó udvarán meglátott a királyné egy kiscicát, nagyon megtetszett neki ez a cica. Így hát az öregasszonynak adott egy zsák aranyat a kiscicáért.

A királyné, ahogy ölbe vette a cicát, az azonnal eltűnt, mert bőrszínűvé változott. A királyné nagyon elcsodálkozott és megtudta, hogy ez a cica, amit vásárolt az öregasszonytól, egy varázscica volt, mert az öregasszony egy jóboszorkány volt, aki nagyon szerette a királynét és így akart neki örömöt szerezni.

A királyné hazavitte a kiscicát és átadta a lányának, Liáná királykisasszonynak. Liáná nagyon megörült a különleges meglepetésnek. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltak a kiscicával.

Szép lassan felcseperedett Liáná, felnőtté vált, sokat játszott a kiscicával és a szomszéd királyságból Nimród királyfival. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy nagyon kedvelte Nimród királyfit, mert szép, daliás legény volt ez a Nimród.

Egyszer elment bújócskázni Liáná az erdőbe kiscicájával. Elfordult a királykisasszony, elszámolt tizenkettőig, visszafordult és sehol sem találta a cicát. A királykisasszony nagyon szomorú volt. Hazament, elpanaszolta a királynak és a királynénak, hogy mi történt az ő kiscicájával:

- Királyapám és Királyanyám, képzeljétek el, hogy a bújócskázás közben a kiscicám eltűnt, végigkutattam az egész erdőt, de sehol sem találtam őt.

Ugyanebben az időben Nimród királyfi elment vadászni az erdőbe. Célba vett egy őzikét, le akarta lőni, amikor figyelmetlensége miatt nekiment a lova egy fának. A királyfi lova a fa törzsén egy puha résznek ment neki. Azért történt így, mert a királylány kiscicája barnává változtatta meg a színét, és ő volt a fa törzsén. 

Nimród azonnal megismerte Liáná kis varázscicáját hazavitte a királykisasszonynak, aki nagyon megörült neki.

Boldogságában megcsókolta a királyfit, összeházasodtak, nagy lakodalmat csaptak és boldogan éltek, míg meg nem haltak.