Mindjárt december

A héten végre eljön Advent első vasárnapja. Hétfő óta teljes a karácsonyi hangulatom. Szerencsére!
Szeptember közepén a Váci utcában sétálgatva, a mindig megtekintett virágboltunkhoz közeledvén látom, hogy a kirakata már telis-tele volt pirossal, hóeséssel, Télapóval, karácsonyfával..... Borzasztóan elkedvetlenített, még szülinapos sem vagyok és már a karácsonyi ajándékokkal foglalkozzak???
Azt hittem nem lesz idén hangulatom az egész hercehurcához.
De mégis!
Készül az új adventi koszorú (persze, ha sikerül beszereznem mohaágyat :-(. ), hétfőtől, esténként díszítünk egy kicsit a lakáson. Mindig mikor van idő rá! A fürdőszoba kész, ma jön a konyha és a háló. Szép lesz :-).
Alig várom, hogy hazaérjünk, meggyújtsam az aromalámpa alatti gyertyát hogy illatozzon a lakás narancs, fahéj, szegfűszeg együttesében. Imádom!
Elő lehet venni az almasütő edénykét, dióval és mézzel meglocsolt sült almát majszolni; a kötelező gyertyafénynél, pokróccal bebugyolálva meséket olvasgatni. Azt hiszem hiányzik a lakásunkból egy kandalló.
Hét végére várjuk lányzó kis barátnőjét ( azt hiszem Ő az igazi "legjobb"). A tervben benne van az Adventi vásár megtekintése, kalács-kakaóval, párnacsata és az elmaradhatatlan régenvártegyüttalvás :-).
Szeretem a karácsonyt!

Mindennapi gondok

Sajnos nem mindig jutok el az írás öröméhez, de itt az ideje, hogy megint írjak.
Lányzókám mindennapjait sajnos megkeseríti a hasfájás. Fogalmam sincs mitől! Elég sok mindent kipróbáltunk: tejérzékenység, lisztérzékenység ...., egyik sem volt meghatározó "hálistennek". Amivel tudom csillapítani az a Normaflore, de mindennap nem szeretném adni. Vajon miért jön elő újra és újra? Doktorbácsihoz kell menni? Gyógyszer? Az is eszembe jutott, hogy keveset eszik az óvodában, talán mert sokan vannak, inkább beszélgetnek evés helyett. Valakinek egyéb ötlete?

Mikor lesz vége?

Kénytelen vagyok kiírni magamból az érzéseimet a napokban történt hatalmas katasztrófáról.
Talán megnyugtat egy kicsit, ha egyáltalán lehet.
Malmos, sátras nyaralásaink alkalmával többször is elhaladtunk kerékpárral, vonattal a tározó mellett. Mindig csak a zöldszínű falat láttuk és soha eszünkbe sem jutott, hogy ez a hatalmas fal egyszer átszakadhat és kerékpárostól, vonatostól végünk lehet! És megtörtént....még mindig nem hiszem el.
Csodás emlékek kötnek ahhoz a tájhoz, a Férjemmel itt ismerkedtünk meg, itt sátraztunk először együtt, itt tettünk egész napos kirándulásokat az erdőkben, tisztásokon, életemben először itt mosakodtam tisztavizű hideg patakban, fergeteges bulik színtere volt. Láttam kutyákkal szarvasgombát kereső gombászokat! Igen szarvasgombát kerestek és találtak!
És most? Mi lesz? Mindez elvész? Hova tűnik? Lesz még valaha?

Erre a területre bicikliző, patakban lubickoló, sátrazó, devecseri biciklit vásárlók jártak, kiknek szerelmet, romantikát, új kerékpárokat hozott e táj.
Most pedig, csak hallgatom a döbbenetes vörös áradatról, a rozsdaszínű vízről szóló híreket. Mindennek vége! A pusztuló állatok a példa erre! A halaknak már nincs hová bújni, nem lesz mit enniük, nincs hova, nincs miért! Katasztrófa! Idegtépő, hogy ez megtörténhet!
Minden percben sírhatnékom van, de az esték a legrosszabbak. Meghalt ez a táj....

Sok mindent nem értek, de ez felfoghatatlan, hogy a Magyarországon működő néhány ( remélem tényleg csak néhány) cég, miért gondolja azt, hogy a jelen rendszerben nem éri meg a természet védelmével, az ökológiai egyensúllyal foglalkozni, miért csak a profit a lényeg? Minnél többet és többet!

Remélem a 2010-es évben történt katasztrófák felnyitják a cégvezetők szemét, hogy mit tesznek Velünk és Környezetünkkel!

Túl a 30on!

Túl vagyok a 30 évvel ezelőtti születésem Ünnep Napján. Csodálatos volt! :-((
Október 1-re a derekam beakadt, miközben lányzómat leadtam az óvodába. Az ébresztő tortámat kislányom megette előlem és azt mondta az Övé szebb lesz. Az Uram, egy csodás virág átadása után visszafeküdt az ágyba még egy kicsit szunyókálni. Ezek után Én elmentem reggelit készíteni és a munkába készülni. A nap hasonlóképpen folytatódott. Szép Nap volt! Viszont ......
Október 2-án szombaton a férjecském meglepetés partyt szervezett, ahol egy fergeteges ételsorozatot készített!
A meglepetésajándékok hihetetlen sikert arattak!
Bátyám egy 10 éves álmomat teljesítette mikor átadta a STING koncertjegyeket. Igen jól olvassátok Sting koncert. Mindig is szerettem volna elmenni, de a legközelebbi fellépése Bécs volt, ahova nem jutottam ki. De most ott leszek! Még most sem hiszem el. Innét is köszönöm Ádám és Neked is Emese az ötletért.
Kriszti, a keresztmama, visszalopatta az Urammal a kölcsönkért (nyár elején) MP3 lejátszót és azt kaptam meg. Így most már futás! Nincs vita! :-))
Weiser, Buci páros kreatív meglepetéssel fogadtak: egy köcsögöt teleszórtak mindenféle aprósággal, képeslapok sorozata és életem első héliumos lufijai. Vicces volt!! :-))
Mégegyszer (ha egyszer elolvassátok) KÖSZÖNÖM!
Óriásiak vagytok!

Harmincasok tábora

Szépen lassan Én is elérem a harmincasok világát, mely egy kicsit megrémít.
Tegnap belenéztem a tükörbe és rémísztő szarkalábakat vettem észre :-))), persze lehet, hogy ez a kevés pihenésnek tudható be, hiszen a hét végén esküvői partyn vettünk részt az én kis férjurammal.
Ma reggel a kislányomra néztem és megrémültem, hogy milyen nagy már ez a lány. Tényleg öregszem!

Tulajdonképpen örülök, mert az eddigi életemben nagyon sokfélét csináltam: iskola, sport: úszás, futás, rally, házasság, lakás, gyermek, jómunka, rosszmunka.... Mindenben volt részem és remélem lesz is még 60-70 évig.
Kislányom kb.1 hónappal ezelőtt egy kis falu, kis templomába betérve, letérdelve egy imát mormolt el. Kijött a templomkapun és azt mondta: "Anyu Apu! Most már nem kell félnetek, már én sem félek. Ti, sosem fogtok meghalni, most beszéltem meg. De tényleg!".
Hát kell ennél több? Véleményem szerint ez bőven elég, ha 30, ha nem.