Kénytelen vagyok kiírni magamból az érzéseimet a napokban történt hatalmas katasztrófáról.
Talán megnyugtat egy kicsit, ha egyáltalán lehet.
Malmos, sátras nyaralásaink alkalmával többször is elhaladtunk kerékpárral, vonattal a tározó mellett. Mindig csak a zöldszínű falat láttuk és soha eszünkbe sem jutott, hogy ez a hatalmas fal egyszer átszakadhat és kerékpárostól, vonatostól végünk lehet! És megtörtént....még mindig nem hiszem el.
Csodás emlékek kötnek ahhoz a tájhoz, a Férjemmel itt ismerkedtünk meg, itt sátraztunk először együtt, itt tettünk egész napos kirándulásokat az erdőkben, tisztásokon, életemben először itt mosakodtam tisztavizű hideg patakban, fergeteges bulik színtere volt. Láttam kutyákkal szarvasgombát kereső gombászokat! Igen szarvasgombát kerestek és találtak!
És most? Mi lesz? Mindez elvész? Hova tűnik? Lesz még valaha?
Erre a területre bicikliző, patakban lubickoló, sátrazó, devecseri biciklit vásárlók jártak, kiknek szerelmet, romantikát, új kerékpárokat hozott e táj.
Most pedig, csak hallgatom a döbbenetes vörös áradatról, a rozsdaszínű vízről szóló híreket. Mindennek vége! A pusztuló állatok a példa erre! A halaknak már nincs hová bújni, nem lesz mit enniük, nincs hova, nincs miért! Katasztrófa! Idegtépő, hogy ez megtörténhet!
Minden percben sírhatnékom van, de az esték a legrosszabbak. Meghalt ez a táj....
Sok mindent nem értek, de ez felfoghatatlan, hogy a Magyarországon működő néhány ( remélem tényleg csak néhány) cég, miért gondolja azt, hogy a jelen rendszerben nem éri meg a természet védelmével, az ökológiai egyensúllyal foglalkozni, miért csak a profit a lényeg? Minnél többet és többet!
Remélem a 2010-es évben történt katasztrófák felnyitják a cégvezetők szemét, hogy mit tesznek Velünk és Környezetünkkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése