Említettem előző bejegyzésemben, hogy hétfőm almaszedésre utazott Kispőrgős az óvodával.
Mindenkit megnyugtatok kifizettem a részvételi díjat és nem hagyták az oviban a lányt!
Délután megérkeztem érte az oviba és Kispőrgős büszkén mutatta, hogy mennyi almát szedett. Tényleg nagyon sokat, tele volt a hátizsákja. Elmondta többször, hogy Ő fára is mászott ahhoz, hogy tele lehessen a zsákja és a nagy szerelme (Noel) is segített neki szedni. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen ügyes, akrobata Lányom van.
Elindultunk az uszodába, amikor érzékeltem, hogy annyira nehéz a táskája, hogy én is alig bírom el. Egy kicsit megijedtem és reménykedtem, hogy ezt a nehéz csomagot remélem nem Ő cipelte a buszhoz, mert az most nem igazán tenne jót a műtéte előtt. Beszélgettünk és kiderült, hogy de igen, Ő vitte.
Szuper!
Na majd jól megmondom az Óvónéninek, hogy miért nem figyel a lányra, hiszen kértem hogy ne emelgessen és cipekedjen. Másnap reggel mondtam is, hogy lehetőleg ne forduljon elő hasonló eset, már csak két hét, addig figyeljen egy kicsit jobban rá!
Délután (kedd) hazaértünk után, Apával babáztak( Apa nagyon élvezte) Én meg közben főztem a vacsorát és beszélgettünk. Kértem Kispőrgőst, hogy amíg nem hozzák helyre a pocakját, addig minden nehéz dolgot adjon oda az óvónéninek és ne Ő cipekedjen, emelgessen.
Válasz: "De Anya ezt nem adhattam oda? Nem lett lemérve!"
Szóval kiderült!
Ez volt a turpisság!
Hát ezért volt nekünk ennyi almánk, sokkal több mint bárki másnak! Nem lett lemérve!
Megkérdeztem "És az óvónéni tudott róla? Nem.
Kérdem Én: Erre mit lehet mondani? mert Én csak elfordulva kuncogtam magamban és azt gondoltam, hogy ennek a lánynak biztos semmi baja nem lesz az életben, megállja majd a helyét!
Lefektetés után az Urammal együtt hangosan kacagtunk a dolgon. és Én még az óvónénit is megfenyítettem!
Mekkora cuki már+ A kép pedig találó! Főzzél kompótot:)
VálaszTörlés