Hétfő

Mondtam már, hogy nem igazán szeretem a hétfőket? A hétfő borzalmas. Tetejébe még meg is fáztam és úgy érzem mintha fél kapacitással működne a tüdőm.
Kispörgős ugyanis csütörtök óta náthás. A pénteki napon megígértük neki, hogy velem aludhat (beteg gyermeknek az Anyja mellett a helye). Az éjjeli köhécselésnél viszont nem tette a szája elé a kezét, ( nem tudom miért, hányszor mondtam pedig) így Én is kaptam belőle egy pár trüsszentést.
Meg is lett a következménye. Vasárnap reggel már félkomásan keltem fel, még aludtam a reggelinél. Teát kívántam mézes piritóssal, ami kellemes ébresztő volt. A vasárnapi napra kirándulás volt betervezve, amihez egyáltalán nem volt kedvem, inkább begubózva az ágyban fekve egész napos tévézéshez lett volna kedvem.
De az ígéret, az ígéret, be kell tartani. Betartottam. Termoszba hársfatea, 2 szendvics (Apának, Kispörgősnek), papírzsebkendő és réteges öltözködéssel indulásra készen.
Fogaskerekű, séta, az elmaradhatatlan rétesezés, játszótér, séta (szalonnasütést megúsztam) és zárásképpen egy kis libegés lefelé. Libegő közepén Kispörgős rámszólt: "Anya most maradj csenben (mintha előtte annyit beszéltem volna)........ relaxálok." Honnan ismeri ezeket a szavakat? Imádom!
Visszatérve a hétfőre, reggel becsukott szemmel próbáltam kitapogatni a ruhákat és Kispörgősnek is kikészíteni az almaszedéshez szükséges szerelést. Végre Ő is felkelt többszöri noszogatás és simogatás után. Az öltözés közbeni folyamatos kérdéseire nem bírok válaszolni. Ki sem látok a hajam alól. Elindulunk. Otthon marad egy pár dolog (óra, kulcs...), visszamegyünk. Reggeli fésülködés már a trolimegállóban.
Az óvodában szülők, nagyszülők serege ücsörgött a kispadon (várták az indulást). Közben a gyerekek egyik része visított, a másik nem találta a hátizsákját, a harmadiknak pisilnie kellett..stb. Kispörgős gyorsan lepakolt és beszökött a csoportjába a nagy zsivaly elöl egy búcsúpuszival. A nagy felfordulás, a nátha és a fejfájás miatt elfelejtettem befizetni az almaszedés részvételi díját. A sarokról felhívtam az óvonénit, hogy ne hagyják ezért az óvodában Kispörgőst, délután beviszem, addig előlegezze meg az összeget. Ezek után a trolibusz az orrom előtt elment, majd a metro, majd a villamos, ezért be sem értem időben a csodálatos munkahelyemre. És még nincs vége a napnak! Mi kell még?
Ma még megyünk úszni is. Remélem addigra minden szép és jó lesz. Én meggyógyulok, Kispörgős megnyugszik, a tömegközlekedéssel időben eljutunk mindenhova és a világban mindenhol béke honol.